Nekem a versek, a könyvek, az irodalom - élet és halál. Nekik köszönhetem, hogy hálás vagyok létemért, - még ha megmutatta kegyetlen arcát is - és nem hívom, de nem is félem a halált. Nekem a rím, a ritmus a lét dallama. A boldogság, és a fájdalom muzsikája. * Csillagfiú emlékére * "Mikor a vers fakad, egy pillanatra minden más megáll. Csak alig-alig dobban a szívünk, mint patak, akit a tél mederbe zár. Egy pillanat... s a lelkünkön lábujjhegyen megy át egy messziről jött csöndes idegen. Tavaszi szél oson át néha így az alvó ligeten." ( Wass Albert: A vers)
* "Az írás nem a fájdalom forrása, hanem lelki kemoterápia. Csökkenti a lelki daganatokat, és enyhíti a fájdalmat." (Dean R. Koontz) * "A lírai lélek sohasem magányos, sőt végső megtagadása minden lehetséges magánynak." (Lesznai Anna) *
"A szeretet talán az egyetlen lehetőségünk, hogy bepillanthassunk az örökkévalóságba."
(Helen Hayes) * "Sokszor éreztem: vége van, megölnek, elvesztem magam, s mindig túléltem; sokszor éreztem: eltűnök, s a nap mindig kisütött, valaki lenyúlt értem; mindig úr lett a vadakon valami nagyobb hatalom, s elfértem tenyerében. (Keresztury Dezső: Valaki tenyerében) * Szeretlek, kisfiam...
